Tegnap nem tudtam bejelentkezni Badacsonyból, hiszen nemhogy internet, de térerő sem volt. Meg kicsit gyengécske is voltam (erről majd később), hiszen Fonyódtól Szigligetig 52,9 km-t kellet lefutni. Nem tudom, az ország többi pontján mennyire érződik, de itt iszonyatos hőség van, tűző nap szinte folyamatosan. Tudom, milyen fontos a hidratáltság, nyomtam is folyamatosan csütörtökön és pénteken is, ennek ellenére péntek estére megzuhantam. Napszúrás, vagy hősokk vagy vmi ilyesmi, még jó, hogy van velünk két orvos. Szabi azt mondta, no para, fekvés, sok víz, láb felpolcol. Enni is csak nagy nehezen sikerült (mert kellett). Ami nálam már tényleg a véget jelenti.
Az igazság az (mostmár el merem mondani), hogy iszonyatosan éreztem magam. Azt hittem, ez lesz a verseny vége, mert nem hittem volna, hogy megérem a reggelt jobb lesz.
És mégis jobb lett, ma reggelre teljesen jól éreztem magam, egyedüli parám a szintidő volt, gyakorlatilag a maratoninál valamivel hosszabb távra (43,6 km amiben azért van némi szintemelkedés is), csak 5 óra 47 perc a limit.
Ahogy előző nap is, a frissítőpontok szintidejét a kézfejemre írtam, hosszú fehér futófelsőt vettem fel és bár az előzőekben Gyuri szorgosan 2-3 km-enként ellátott folyadékkal, most egy kulacsot is vittem magammal, hogy folyamatosan hidratáljam magam. A rajt után a szintidőhöz igazítottam a tempót, figyeltem a pulzusomat és minden km-nél lement jónéhány nagy korty, illetve PowerBart is nyomtam 10 km-től. Ma sajnos még kevesebb árnyék volt az úton, mint tegnap - ha volt egyáltalán, és sajnos hiába ittam (számoltam, legalább 3 liter lement) folyamatosan szomjúságérzet gyötört. Úgy éreztem, hiába iszom, nem leszek jobban hidratált, és nem akartam úgy járni, mint tegnap, ezért nagy nehezen (na, nem olyan nagyon nehezen, mert már a felkészülés során számoltam ezzel a lehetőséggel), úgy döntöttem, kiszállok. A 30,5 km-es pontttól még kocogtam egy kicsit, de utána mondtam Gyurinak, hogy szóljon a többieknek, vegyenek fel a köv. frissítőponton.
36 km-nél vártak rám, szerencsére nem aggódtak nagyon (vagy legalábbis nem mutatták). Nem könnyű egy ilyen döntést meghozni, főleg, mert tudtam, vagyok olyan erős fejben, hogy "bevonszoljam" magam a célba, de ugyanakkor mindennek megvan a maga ára. Ezt kellett tennem, jól döntöttem.
A holnapi indulásommal kapcsolatban lassan döntést kell hoznom, egyenlőre még nem vagyok 100%-on, hőemelkedésem van és ma este sem igazán ment az evés.... Egyébként pedig abszolút nem vagyok csalódott, mert amit tudtam, megtettem, így ne sajnáljatok, hatalmas élmény így is.
Megjegyzés: már tegnap is szarakodott a GPS-em, de ma estére végképp kipurcant.
Egy before kép péntekről:
Egy pedig ma reggelről:
Az edzéseket azért sikerült letölteni: