Feszülten indult napom, sok apró, pici dolog összejött, ráadásul baromira enyhén másnapos is voltam, két egymást követő éjjel is iszogattam (nagyon diszkréten próbálom kifejezni magam), úgyhogy nem sok kedvem volt futni indulni, főleg, hogy alvásból is a negatív rekordomat döntögetem az elmúlt napokban. Valahogy mégis nekiindultam ebédidőben egy tizesnek.
Bár úgy terveztem, hogy laza tempót diktálok, elvitt a lendület az első kilométeren, és a pulzusmérő pántom sem akart ma működni (remélhetőleg csak elállítottam), így aztán nem is igazán figyeltem a részidőket, élvezetből futottam, próbáltam fejben kikapcsolni, és kicsit kiszakadni a mindennapok megszokott ritmusából. Azt mondják, a futás kiváló stresszoldó: van ami elől el lehet futni, de a saját gondolataim elől sosincs menekvés... már meg sem próbálom lehagyni, mert mindig utolér, de jó ez így, mert visz ez is előre, hajtjuk egymást nap int nap.
10 km 58:14 (avg 5:49 min/km)
(1 órán belül lenyomtam, ami nem is rossz az első bekezdésben foglaltak tükrében)
