Hirtelen felindulásból lettem tagja annak a négyfős csapatnak, akikkel megcsináltuk az Ultrabalatont (nemsokkal a Róma maraton lefutása után lettem beugró ember egy összeszokott csapatba, ahol Ulriknak, az egyik tagnak le kellett mondania a részvételt).

A váltófutás külön műfaj. Nem csak magadért csinálod, hanem a többiekért is. Ezért is kell, hogy összetartson valami, ami több egy papírra dobált random névsornál, és bár mi nem ismertük egymást korábban személyesen, a DK és a Suhanj közösség megadta ezt a pluszt.

Néhány éve volt néhány rossz élményem a váltók kapcsán, és amikor a második Balaton Szupermaratonomon otthagyott (!!!!) az akkori „csapatom” a váltóponton (ez megér majd egy külön blogbejegyzést), akkor úgy gondoltam, ez nem nekem való. Aztán jött a DK Team, jött a 2012-es Nike félmaraton, ahol bár teljes távot is futottam, mégis tagja lehettem egy váltónak Petrával és Bécivel… a mai napig is ők azok a Nagy Csapatból, akiket a legjobban szeretek, mert akkor és ott visszaadtak valamit, a hitet, hogy létezik közös cél, hogy lehet egymásért és egymással futni, és hogy fontos, hogy törődjünk egymással, akkor is, ha Dagadt Köcsögök vagyunk!

Ultrabalaton. Egy fogalom. Rengeteg készülődés és izgalom után Veszprémből érkeztem a tésztapartyra, kivel mással, mint Petrával? Az éjszaka nem volt túl hosszú, de egy élmény volt Lombyval egy szobában, és Lubics Szilvivel végre személyesen is találkozhattam, sőt, a pólóimat is dedikálta…

 A 212 km-ből 52,2 km jutott nekem a tervezés során, ebből az első a Club Aligától a Balatonalmádiig terjedő 25,2 km-es szakasz. Csúsztatott rendszerű rajt volt, mi a Suhanjosokkal 8:25-kor kezdtünk, sajnos esélytelen volt, hogy a 35 perccel korábban rajtoló DK-sok közül bárkit is beérjek – ami persze, nem a verseny, hanem a társaság miatt érdekelt… A velem rajtoló többi csapat elég jól belekezdett, én pedig kissé elfutottam az első emelkedőt, furcsa volt, hogy kevesen futnak körülöttem, és úgy éreztem, nem nagyon haladok… Kicsit talán ideges is voltam, mert elhagyott a Suhanjosok nagy része, de tudatosan emlékeztettem magam, hogy ők nem 4 fős váltóban nyomják le a távot, mint én.… Nehezen ment. 4-5 km után a lábaim ólómnehéznek tűntek, 6 percen kívül kilcsiket futottam, nem éreztem a lendületet, és szívem szerint aludni mentem volna, de sajnos nem lehetett, így mentem, és tartottam a tempót az előttem futó (egyetlen) emberrel. Nyögvenyelős kezdet után aztán kiment az ólmos érzés a lábamból, és a 10. km-től fel is ébredtem. Egy-két kisebb emelkedő volt csak, ami lassított, és egy vissza-visszatérő bringás osztály a tanárukkal, akik kizökkentettek a ritmusból. Jó futás volt, és igyekeztem Marik Balázs tanácsát is betartani, az utolsó 2-3 km-t megnyomni egy kicsit…. A váltópont a GPS-em szerint 600-m-el közelebb volt, mint a terv, de így ennyivel kevesebb ideig áztam… és az özönvízszerű eső már Istvánnak jutott.

 24,57 km 2:25:09 (avg 5:54)

A második, éjszakai szakasz ami nekem jutott a Balatonboglár és Zamárdi közötti 27 km volt. Tudtam, hogy ezt lefutni több szempontból is nehezebb lesz. A kialvatlanság (bár délután próbáltam aludni több-kevesebb sikerrel az autóban, amíg a többiek futottak) mellett volt bennem egy csomó para: a fejlámpa lehet, hogy zavaró lesz, és mi lesz, ha eltévedek a sötétben. A táv cseppet sem aggasztott, és mivel a fiúk (különösen Vitja és iramszarvas) nagyon szépen mentek, tudtam, a szintidő sincs veszélyben. Így az volt a terv, hogy lazán tolom 20-ig, aztán beleadom a tartalékokat. Nem teljesen így lett.

A váltóponton Balatonbogláron elég nagy nyüzsgés volt, és azt reméltem, futás közben is lesz mindig körülöttem valaki. Eléggé fel voltam pörögve, mire hajnali háromnegyed 1 körül befutott Vitja, és örültem, hogy lakott területen belül segít tájékozódni a közvilágítás, de ez sajnos nem sokáig tartott. 2-3 embert elhagytam, aztán egyszer benéztem az utat (utánamkiabáltak, amit utólag is köszi), sajnos az útvonalat jelző felfestések nem mindenhol látszottak. Ezután életem legborzasztóbb és legemlékezetesebb lefutott kilométerei következtek, csak annyi volt bennem, hogy szinte teljes sötétségben haladok előre magányosan a Balaton partján, körülöttem néma csend, sehol egy futó rajtam kívül. Nagyon furcsa érzés volt, gombócot éreztem a torkomban… Nem emlékszem, mikor féltem ennyire utoljára. A mellkasomra nyomás nehezedett, de nem tudtam, mi váltja ki ezt az érzést belőlem. Szörnyű volt… de nem álltam meg. Sajnos a tempómat nem tudtam igazán kontrol alatt tartani, volt bennem erő, de mivel nem láttam rendesen az utat, féltem, hogy egy rossz lépés miatt lesérülök. Most is kb. a 10. km-ig tartott, mire el tudtam kezdeni élvezni a futást, de bennem volt a korábbi útvonaltévesztés emléke, így emiatt is lassabban mentem, nehogy elfussak egy nyíl mellett. Így is volt egy olyan rész, ahol egy egyéni futóval közösen kerestük, merre kell menni (szerencsére megtaláltuk). Nehéz volt az éjszakában futni, mert a testem aludni akart…. De ahol már nehéz volt a lábam, ott a szívem vitt tovább.

Nagyon jók voltak frissítőpontok, a Nike ponton szuper hangulatviágítás volt, mécsesek az út szélén hangulatos zenével… sok csapat ott váltott, több ismerős is „hajrázott” nekem és a DK Teamnek is, és persze a saját csapatom is ott volt, de mivel nem volt szükségem semmire, mentem tovább az éjszakában, lassan, de biztosan. Jó volt. A váltópont közeledtével ismét próbáltam egy kicsit gyorsítani, de bőven kívül voltam a 6 perces tempón. Aztán egy volt egy kis ijedtség, mert 27 km-nél nyoma sem volt a váltó- és frissítőpontok közelében jellemző életnek, párszáz métert persze ilyen távon csalhat a GPS…. Amikor végül odaértem, nem volt bennem katartikus érzés, hiszen nem futottam ki magam, tudtam volna még menni, mégis jó volt odaadni a chip-et iramszarvasnak, és tudni, hogy nemsokára jön a jól megérdemelt pihenés.

 28,0 km 2:57:32 (avg 6:21)

 És összességében: 52,57 km 5:23:22 (avg 6:09)

A csapatunk nagyon szép időt ment, a közös befutó után nyakunkban a befutóéremmel, boldogan, de baromi fáradtan indultunk haza (szerencsére én most csak Veszprémbe).

Már aludtam kb. 10 órát, most boldog vagyok, a tanulságokat még lesz idő levonni.

Jövőre, veletek vagy nem veletek (Ulrikon múlik), ugyanitt!!!