Végre sikerült beszereznem egy pulzoximétert! Az elmúlt napokban hetekben hónapokban nem nagyon figyeltem sem az ébredési, sem a nyugalmi pulzusomat (pedig ez is része kell, hogy legyen a pulzuskontrollnak, ugye-ugye).
Mivel nem szoktam pulzusmérő pánttal aludni, még tavaly letöltöttem egy elvileg és gyakorlatilag is elég pontos app-ot, szoktam is vele mérni, napközben nincs is vele baj, de a reggeli kómában mire
1. eszembe jut, hogy mérni kellene és
2. nyomkodom egy kicsit a telefonom és elindítom az app-ot
addigra már nem is a valós ébredési pulzusomat mérem. Ezt a kis kütyüt pedig csak kiteszem a párnára és reggel rácsíptetem az ujjamra. Míg az app-nál kb. 10-15 másodperc, mire értéket mutat, addig a pulzoximéternél ez gyakorlatilag az indítás után azonnal megtörténik, és folyamatosan mutatja a mért értéket, szóval elég jól el lehet vele "játszani"... A nyugalmi pulzusom tegnap délután 48-50 körül volt, ám egy kis mozgás (pl. a pillanat megörökítése a blog számára) kapásból 10-15-el emelte az értéket, de azért nagy nehezen sikerült lefotóznom.
Ma reggel a tegnapi nyugalmihoz hasonló pulzusértét mértem ébredéskor, ami azt jelenti az álmoskönyv és a családi sámán szerint is, hogy nem is olyan rossz a kardiovaszkuláris edzettségem. Érdekes megfigyelni, hogy pár perc elteltével már tényleg magasabb lesz a pulzus, kivéve persze, ha visszaalszom... Igyekszem majd kipróbálni azt is, hogy spontán ébredésnél milyen értékbeli különbségek adódnak a hétköznap hajnalban legtöbbször szinte sokkhatásúnak nevezhető ébredéshez képest.
(És igen, remélem a szaturációm is ilyen szinten marad).
Egyébként így néz ki a cucc:
Az app-ról is csináltam egy montázst, kávézgatás közben, a pécsi vonatra várakozva. 65.
A futásról azért nem írok, mert egy hete futottam utoljára, akadt némi gyomorproblémám, úgyhogy pihengettem inkább, és leporoltam a kettlebell-eket. Nem akarok se túledzeni, se lesérülni, már csak 4 hét van a BSZM-ig!
