Erre a versenyre Kutvölgyi Andi invitált hónapokkal ezelőtt – aztán mivel sem ő, sem Roland, a Premier Ultra „tesóm” nem jöttek el végül, így egyedül DK-s induló voltam.
Igazából két héttel a Suhanj!6 után nem voltak különösebb elvárásaim magammal szemben, sőt, mivel minden versenyt a jövő évi Balaton Szupermaratonra történő felkészülésnek tekintek, semmi öngyilkos taktika, többet ésszel ugyebár. A márciusi Róma maraton óta egészen jókat sikerült edzenem, hosszúakat is, kánikulában is (bár az intervallumos edzéseket finoman fogalmazva kicsikét elhanyagoltam), két hatóráson is voltam (plusz az UB-n), így azt kell mondjam, szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy gond nélkül le fogom tudni futni a távot az időjárási körülményektől függetlenül. Reálisnak a 4 és fél órán belüli beérkezés tűnt (a két évvel korábbi PB-met pont Rómában 4:17:19-re javítottam).
Sikerül kellő mennyiségű reggelit fogyasztanom itthon, Jászberénybe pedig az unokahúgom, Andi és a barátja, Sanyi kísértek el, itt is köszönöm nekik a segítséget (és a fényképeket)…. És köszönöm a buzdítást a versenyközpontba „ismeretlenül” is kilátogató Ádám Mónikának a DK Teamből!
Teljesen nyugodt voltam induláskor, talán a helyszínen volt egy kis para, de igazából azt kezdem észrevenni, hogy kezd kialakulni egyfajta rutin, nincs az az idegesség, ami korábban volt jellemző, ami nagyon jó, mert legalább ettől nem emelkedik a pulzusom :-)
Rajt után arra koncentráltam, hogy a pulzusomat belőjem 158-160-ra, könnyen ment, és nagyon jó tempót mentem, 6 perces kilométereken belül. Kicsi volt a mezőny még a félmaratonosokkal, és a félmaraton páros indulókkal is mintegy 150 körül lehettünk.
A maratonosoknak a félmaratoni útvonalat kellett kétszer megtenni, ehhez nem árt rutinosnak lenni, mert a rövidebb távot futók képesek „elvinni” az embert, de ilyen nálam szerencsére nem volt, a pulzusom által diktált ütemben mentem. A városból kiérve volt egy hosszabb rész a gáton, aztán futottunk bicikliúton, főúton, sőt, 2-3 km-t az erdőben is – a terepfutás szerelmesei itt nagyon örülhettek, ellentétben velem :-) Itt kicsit kellemetlenül érintett, hogy az egyemberes csapáson „beszorultam” egy idősebb úriember mögé, ami majdnem 7 perces kilométereket eredményezett, de igazából nem bántam, amint újra az aszfaltot tapostuk, visszagyorsítottam. Ekkorra kezdett igazán meleg lenni, folyamatosan frissítettem, főleg vizet és néha banánt, a Suhanj!6-os izo-s élmény még élénken élt bennem.
Szerencsére sok frissítőpont volt, ami kellett is nagyon. 17-18 km-nél kezdtem beérni a lesavasodott, sétálgató félmaratonosokat, néhányukba sikerült lelket vernem, hogy legalább kocogjanak. A félmaratoni részidőm 2 óra 3 perc körül van, nem emlékszem, hogy lett volna chipszőnyeg (hogy lecsekkolja a hivatalos adatot), és sajnos ekkor már 4-500 méter eltérés volt a szervezők által kitett km jelzések és a GPS-em által mutatott távolság között, egyértelműen a kacskaringós erdei ösvénynek köszönhetően. Egyáltalán nem voltam fáradt, és úgy döntöttem, a verseny második felén már nem figyelem a pulzusom, hanem „élvezetből” futok (egyébként ez Rómában is így volt). Azt sem nagyon figyeltem, hogy hány perces kilométereket megyek, nem figyeltem az órámat. Kicsit lassabb lettem, és picit több időt töltöttem a frissítőpontokon is, tűzött a nap, és néha már rendesen megszomjaztam két pont között. Andi és Sanyi nagyon profin segítettek, 32 km-nél toltam be egy csokis Powerbart, és ekkor már izo-t és kólát is ittam (egyszerűen untam a vizet).
Nem sokkal ezután ismét ez erdőben voltam, ekkor már sétáló, lassuló maratonosokkal is találkoztam, persze ment nekik a hajrázás, van, aki ennek eredményeképpen nekiállt kocogni. A vége előtt mintegy 2-3 km-rel értem be egy lányt, aki szintén sétált már csak, mondtam, neki, hogy fusson, már csak 10 perc van hátra… nekilódult, aztán együtt kocogtunk szinte végig, az utolsó 500 méteren kicsit toltuk neki, ekkor hagyott le, ás talán 50 méterrel előttem ért célba.
Csak az eredményhirdetéskor derült ki, hogy a korosztályos kategóriánkban ő lett első, én pedig második helyezett, és nem győzött hálálkodni J szinte elnézést kért J mondtam is neki, hogy én igazából nem versenyezni jöttem. A 4:11:01-es (nem hivatalos) eredményem mérföldkő számomra, hiszen azt jelenti: életemben először 6 percen belüli ezrekkel sikerült lefutnom 42, 195 km-t!
