Egyáltalán nem titok, ezek a legfontosabb dolgok az életemben, és így, karácsonykor mindannyiunk számára egy kicsit előtérbe kerülnek. Még ha év közben egyik-másikról el is terelődik a figyelmünk, most igyekszünk jobban odafigyelni rájuk. Most, az ünnepek alatt, lehetőség van ráerősíteni Istennel és a családdal való kapcsolatunkra, és a nagy bejglizabálások után futni menni - kell ennél több?
December közepén egy 8 napos szent ignáci lelkigyakorlaton voltam Dobogókőn, a Manréza-házban. Loyolai Szent Ignác lelkisége nagyon közel áll hozzám, és hogy futás közben is imádkoztam már az ő módszerével, arról már írtam korábban, itt és itt. Ebben a bejegyzésben viszont, egy december 12-i naplóbejegyzésemet olvashatjátok, amikor is számomra váratlanul imádkozás közben "futottam"....
121. zsoltár
Tekintetem a hegyek felé emelem:
honnan jön segítség számomra?
2A segítség az Úrtól jön,
aki az eget és a földet teremtette.
3Ő nem engedi, hogy botladozzék lábad,
nem alszik az, aki őriz téged.
4Lám, nem alszik, nem pihen,
aki őrséget áll Izrael felett.
5Az Úr a te oltalmazód,
az Úr védelmez jobbod felől.
6Nappal nem éget a nap,
s éjjel nem árt neked a hold.
7Az Úr megóv minden bajtól,
ő vigyáz életedre.
8Az Úr megőriz jártodban-keltedben,
mostantól fogva mindörökké.
A hegy képe fog meg a zsoltárban. Ahogy elcsendesedem, egy hatalmas hegy van előttem, amire fel kell futnom. Kicsit fáradt vagyok, és nagyon hosszúnak tűnik az út, de a hegytetőn ott áll Jézus, pásztorbot van a kezében, így elindulok. Ahogy elkezdek futni, Szabi és Fefe is ott teremnek mellettem. Együtt futunk, szótlanul, nem kérdezünk egymástól semmit. Jó így. A tűző nap melegétől az árnyékot adó fák védenek, kellemesen hűvös lesz, pedig forróságban indultam. Az út szélén aztán ott van Geri, becsatlakozik hozzánk Vincével egy babakocsiban. Annának ad egy búcsúpuszit, ő gyönyörűen mosolyog, ahogy szokott, a két lány Emma és Klára nagyon vidámak, bohóckodnak, pacsit adnak a futóknak. Picit fentebb, Fefe felesége, Andi vár minket Nonóval és Marcival, ők is ugrálnak, hülyéskednek, ahogy szoktak, nagyon cukik, szaladnak is velünk egy kicsit. Közben Zoli is becsatlakozik, tök viccesen néz ki futócuccban, nem is láttam még így. Föntebb tovább ott van Roni Feri papival és Panni mamival. Egy kisbaba van nála is. Gaben és Bálint is becsatlakozik, „oltják egymást”, de aztán, ahogy futunk tovább, ők is lecsendesednek. Felnézek, és látom, hogy a Szentlélek óvóan tárja szét fölénk a szárnyait, és végig ott repült velünk futás közben. Ahogy felérünk a hegytetőre, a „célhoz”, ott van Natasa és Andi (Spongyabobos zokniban), és ekkor veszem észre, hogy Attila is ott volt velünk, végig velünk futott.
Jézus ott áll, a kezében nem pásztorbot van, hanem egy lándzsa, azzal strázsált. Ő is őrködik felettünk. Megkérdezem tőle:
– Mindig vigyázni fogsz ránk?
Válaszul lemutat körbe a hegyről a gyönyörű tájra, és ezt mondja:
– A Mennyek Országa már most a tiétek.
Tudom, hogy a szeretetre gondol.
