A szeptemberi pihenő után ideje volt újra a lovak közé csapni, a hétvégére 2 x 30 km volt beütemezve. Kellenek a hosszú futások és kell a sorozatterhelés is, közeledik a Balaton Szupermaraton, aminek nem lehet készületlenül nekiugrani.
október 5., szombat:
Az indulást ebédidőre terveztem, több ok miatt is: elsősorban azért, mert bár napsütéses volt az idő, a hőmérő higanyszála csak 13-14 fokig kúszott fel, és ennél csak hűvösebb – akarom mondani hidegebb – volt kora reggel és késő délután. A másik ok pedig a Harcosok Étrendje, amibe három tesó pozitív példája után én is belevágtam három hete. Lényegében estig csak „vegetálni” lehet, igen ám, de egy ilyen kaliberű edzésnél azért kell némi extra szénhidrátbevitel is, ezért aszalt gyümit és kandírozott gyömbért vittem magammal és az időjárás miatt nem iso-t, hanem mézes-citromos teát vittem magammal a kulacsomban.
A nap sütött, de nem volt „gatyarohasztó” hőség, a rövidnadrág-kompressziós zokni-hosszú ujjú felső jó kombinációnak tűnt. Indulás után szokás szerint kellett néhány km, hogy belendüljek, a célom a 140 körüli pulzustartomány volt a teljes távon. Ahogy elértem a Rákóczifalva vége táblát, már igazán élveztem a futást. Sokan azt mondják, hogy a futás segít a stresszoldásban, de szerintem ez így nem igaz: inkább a rendszeres futás miatt könnyebb sok futónak kezelni a stresszhelyzeteket. A 15 km-s fordulóig gond nélkül eljutottam, egyedül 13 km környékén aggódtam egy picit, ahol már korábban volt egy kis „nézeteltérésem” egy bazi nagy házőrző kutyával – szerencsére most nem jött a kerítés közelébe sem.
Túl lenni a felén és hazafelé futni, ilyenkor mindig rövidebbnek tűnik a táv, de a 15 km akkor is 15 km. Figyeltem a frissítésre és ahogy szoktam, figyeltem, hogy fejben is friss maradjak. Sokan unalmasnak találják a futást, szerintem egyszerűen van, aki nem tud ennyi időt önmagával eltölteni. Én külön szerencsés vagyok, mert tudom, hogy ilyenkor sem vagyok egyedül. Talán a 17. km-nél villant be az a kép, amiről az egyik osztálytársam, Ági beszélt: Jézus az elveszett báránnyal a kezébn. Sokat gondolok erre a példabeszédre mostanában (Lk 15, 1-7), és most is jó gondolatban elidőzni rajta, észre sem veszem, és egyre közelebb vagyok már Szolnokhoz. Tartalékoltam a frissítőkből, így most nem járok úgy, mint legutóbb, nem kell beszaladnom Rákóczifalván egy kisboltba, hogy feltöltsem a szénhidrát-raktárakat. A kulacsomba azért engedek egy kis vizet, a hátralévő 5 km nagyon hosszúnak tűnik, kicsit fel is ugrik a pulzusom, mert szinte észrevétlenül gyorsítok, szeretnék már a forró zuhany alatt állni... Próbálok ellenállni, a kísértésnek, hogy folyamatosan a GPS-t nézzem, nehezen, de sikerül, és pont a ház előtt csippan a 30. km. Nem érzem magam kimerültnek, jó kis futás volt.
30,02 km 3:15:42 (avg 6:32 min/km, HR: 145 bpm)
október 6., vasárnap:
Sikerült az átlagosnál jóval többet aludnom, este 9-kor kidőltem ugyanis. Futás után kicsit merev voltam, de szerencsére elmúlt, és izomlázam se lett, úgyhogy teljesen pozitívan indultam neki a vasárnapi etapnak. Az időjárás az előző napihoz hasonlóan alakult, nem mertem rövidujjúban elindulni, így megint egy hosszú ujjú felsőt választok, és egy ¾-es futógatyát. A LunarGlide-ot pihentetem egy kicsit, és a vékonyabb talpú, könnyebb Flyknitet veszem fel (természetesen törekszem a színek harmóniájára is).
A tea tegnap nagyon nagy ötlet volt, így ma is azt töltök a kulacsomba, és aszalt gyümi helyett egy fél peanut butter-es PowerBart teszek a zsebembe, úgy gondolom ez a Harcosok Étrendjébe ilyen edzésintenzitás mellett bele kell, hogy férjen (ezeket a szeleteket kényelmesebb kezelni, mint az aszalt gyümölcsöt, főleg, mert be vannak csomagolva. És mivel nemrég kaptam egy 30-as dobozzal, amit nem szeretnék kihajítani az ablakon).
Az első pár kilcsi megint nyögvenyelős, de a napsütés és a jó idő hamar átlendít a kezdeti nehézségeken és tényleg olyan hipp-hopp ott vagyok, hogy az ugatós kutya miatt kell paráznom… de megint semmi, így a 15 km megint kipipálva, lehet fordulni.
A pulzusom végig alacsonyabb, mint előző nap, bár a tempóm hasonló, egyáltalán nem nehéz 140-en tartani, nem is kell figyelnem. Szomjasabb vagyok, a kulacsomat 20 km-nél töltöm meg vízzel, és ekkor már kezdek kicsit fáradt lenni, szerencsére elhiszem magamnak, hogy már nincs sok hátra, és ez egészen 25-ig így is van, de akkor aztán mintha csak vánszorognék. A tempóm még most is 6:30 körüli, de a pulzusom 170 felett (nem is tudom, mióta lehet így), lassítok egy picit, szépen vissza is áll 140-re. Hű, de sok ez a hátralévő néhány km. Próbálok nem nézni a GPS-re, csak akkor, amikor jelzi az újabb km leteltét, bevallom, nem könnyű, ilyen hosszúnak már rég éreztem az utolsó három km-t. Persze eszembe sincs megállni, mert akkor még később érnék haza, becsülettel kocogok. Kicsit talán fáradtabban érek haza, mint szombaton, de ugyanolyan vidáman. Otthon kapásból lenyomok 6 deci folyadékot, lehet, ezért nem volt erőm a végére, legközelebb jobban figyelek a folyadékpótlásra.
30.13 km 3:17:29 (avg 6:33 min/km, HR: 143 bpm)
Igyekszem még 2-3 hosszút futni a hónapban, és novemberben cél a 3x30 km legalább ilyen eredményekkel. Összességében elégedett vagyok, ha sikerül a felkészülést ilyen ütemben folytatni, szerintem nem lesz gond a BSZM szintidőn belüli teljesítésével.
Meglepetés, hogy hirtelen ezzel a két futással az októberi DK liga élére ugrottam, persze tudom, hogy sokáig nem leszek ott, de akkor is! Már csak ezért is megérte!
