Pár hónap csúszás után itt van még egy BSZM vendégposzt (Szabolcs kb. 2 hete átküldte, de akkor mindeni Ultrabalaton-lázban égett ). Amint vége a vizsgáknak, én is írok végre. Ja, meg futok is.
Ultrafutó lettem. Tavaly. A statisztikai tévedések elkerülése végett úgy éreztem, erre rá kellene erősíteni valahogyan. Kiváló lehetőséget nyújtott a BSZM 2014, amire egész időben sikerült jelentkezni, Zsigri Katalin kedves felbujtására. “Hah, női sport” (vö.: női munka) - úgyhogy simán lenyomom én is. Maximum kicsit futogatok előtte azért egy keveset. Ez volt az elképzelésem, látva a szintidőket az eseménynél.
Jelentős - mondhatni egyedülálló - szakmai képzettséggel, tapasztalattal, sportmúlttal (-jelennel, és -jövővel) rendelkezek, a felkészüléshez az edzéstervet így elsősorban saját magam állítottam össze.
A jól megérdemelt DK tagságig (belépési adatok 107kg, 174cm) vezető útról most nem ejtek szót. A lényeg, hogy a jó nagy BMI-hez nem a testmagasságom csökkent le hirtelen. A DK-s edzésmunkám viszonylag egyszerűen épült fel, az egyszerű dolgok nagyon jól tarthatóak. 2012-ben sokat alapoztam - amikor és amennyit lehetett, futottam. Reggelente, munka előtt 45-60 perc, főleg hegyi szakaszokat (ébresztő 06:00 AM CET). 2013-ban egy háromhónapos külföldi edzőtáborban vehettem részt, optimális felkészülési körülmények között. Ezt követően a hazai edzések kicsit módosulhattak, már jól bírtam a 10km körüli távokat is. Így a 2.0 verzióban munkába be- és hazafutás is volt már, heti 3-5 alkalommal. Szerencsére a munkahelyeimet jól telepítették, budai hegyek mellé, így a hegyi futás, és a budai rakpartos futás elég penge lehetőségeket nyújt. Hétvégén Sorbán Hajcsár András, mélyen tisztelt kollégámmal hegyi jellegű terepfutások voltak alkalmanként, széles választékban, pulzus- és önkontroll nélkül. Ez 10-30km távot, 100-800m szint terjedelmet jelentettek.
A 2013-as versenytervben egy őszi maraton és félmaraton szerepelt, maraton 5 órán belüli, félmaraton 2 óra körüli célidővel.
Maratonon már voltam, 6 óra körüli időt futottam. Úgyhogy volt elképzelésem, milyen fasza hat órán keresztül futni. Így felkészülésként az augusztusi S6! verseny is bekerült a naptárba. Itt elég jó hangulatban, jó lendülettel, jó kedvvel, bőséggel futottam 6 órát. Ezzel a teljes mezőnyben előkelő időeredményt értem el. A távolság se volt rossz, 48km.
Nagyjából időben ide tehető a BSZM nevezés.
Az őszi maratonnak elég lelkesen vágtam neki, simán meg is lett az 5 órán belüli idő. Másnap húztam is le futni, meg harmadnap is. A siófoki félmaratonhoz bevállaltam a szombati 7km, 14k, távokat is, amik elég jól sikerültek. Meg is húztam a combom, mint állat. De így is sikerült a 2 óra körüli célidőt elérni.
A DK karrier elején mázsált 107kg-ról stabilan 95kg-ra sikerült lejönnöm. Az őszt, telet végignyomtam, heti 3-5 futással, havi 100-300km távval.
Sokat lendített a felkészülésemen, hogy elnyertem a Renault cég szponzorálását. A Renault Megane II (2004.) típusú személygépkocsim többhónapos szervízlehetőséget kapott. Minden korábbinál több lehetőségem lett így a futásra. A másik főszponzorom a munkahelyem, amely márciusban átmenetileg egy másik telephelyen volt - a korábbi 8km helyett 13km távolságra. Így naponta akár 26km-t is tudtam edzeni! Mondjuk ehhez 5 órakor kellett kelni, viszont 7 óra felé kétszer is össze tudtam futni DK-val a Petőfi híd pesti hídfője környékén, amikor ő indult a reggeli etapjára. Jelszó: hajnali köcsögök.
A sikeres teljesítéséhez úgy éreztem, igénybe kell vennem a családi (most már fő-) sámán, Marik Balázs segítségét is. Rajt előtt két hónappal voltam nála. Tudott úgy hozzárakni a felkészüléshez, hogy végül teljes lelki békével tudtam nekivágni a versenynek. Alapvetően pedig csak annyi történt, hogy visszatértem a gyökerekhez - a pulzuskontrollhoz. Csak és kizárólag az általa javasolt zónában futottam onnantól kezdve. Nagyjából a szokott sebességet is adta ki, szóval elég jól számolhatóvá tett mindent.
A versenyre egy elég jó kis csapattal mentünk, komoly logisztikával. Biciklis kísérő, sofőr is volt a csapatban. Jövőre - amikor nem megyünk - masszőrt és szakácsot sem viszünk.
Egy komoly meglepetés ért még a verseny előtt. Zsigri Katalin sporttársnő felhívta a figyelmemet, hogy a szintidőket figyelmesen megnézve, meg fogok lepődni. Valóban, megnéztem figyelmesen, és meglepődtem. A nevezéskor csak az utolsó szakaszok részszintidejét néztük meg (amik elég kellemesek). Ezzel szemben a távok elején a részszintidők sokkal keményebbek, kezdve mindjárt az első szakasz 6:40 min./km-es hiperűrugrás-sebességével. Nah, így jártunk.
Az első napi etap tempó felépítéséhez a Kincs, ami nincs-ből lett kölcsönvéve az ötlet: a legelső szakaszon sprint, hogy szintidőn belül legyek, aztán laza kocogás a célig, amin az addig felszaporodott tejsavat elsütöm.
Nagyjából így is lett, a korábban emlegetett t. kollégám első kilométeres bemelegítő tempóját próbáltam tartani (6:00min./km). 1000m-ig sikerült, ezalatt sikerült a szöveteimet tejsavval telíteni. Az ellenőrző pontot másodpercre pontosan szintidőn belül elértem, és vágtáztam tovább. Bőven ittam, óvatosan ettem, jókedvvel futottam. Húgomat utólérve, egy barátságosat rávertem a hátára (-…Fonyódra?). Később ellőtt mellőlem, én egy háromtagú, kis egységgel húztam be a távot. Pont szintidőn belül. A szálláson valami toronyszobában kaptunk helyet. 1000 lépcsőfokon kellett felmenni. Meg le. Többször. Úgyhogy a levezetés, nyújtás meg is volt.
Második napra egy jó hosszú távot ígértek, egy kellemes emelkedővel a végén. Annyira el voltam foglalva ezzel, hogy nagyon jól lefutottam a távot. Húgom hátára, persze, rá kellett csapni út közben (-…Szigligetre?), aztán az emelkedő nem is volt olyan veszélyes. Egy masszázst azért elvállaltam volna, de végül kimaradt aznap is. A harmadik naptól aggódtam legkevésbé, rövid táv, “nem szok”, de “kici” emelkedőkkel. Egész lelkesen haraptam be, az addigi legjobb tempóval. Kivételesen elmaradt a hátbaverés, mert már az elején előrébb kerültem. Viszont végig attól fostam, hogy én kapok egy hátbaverést, úgyhogy kellett tekingetnem hátra. Az utolsó napot már egy nagy levegővel terveztem beszippantani, tele voltam energiával. Meglepően jól is indultam el, jó tempóval, a közepénél-vége felé már lassítottam is, frissítettem jól, toltam magamba sok vizet. A legvégén még így is a szokott átlagsebesség jött ki.
Összeségében nagyon penge volt a verseny, jó hangulattal, jó sok híres utolsó mondattal. Futás ment, mint állat. Kőfal, sziklafal, hungarocell fal, belesétálás, hullámvölgy, sérülés, izomláz nélkül. Utolsó nap azért végre jól esett a masszázs.
A számmisztikusoknak küldök pár számot
A verseny táv/idő/pace adatai
50.71km, 6:21:33, 7:31
43.55km, 5:20:01, 7:21
53.03km, 6:39:54, 7:32
48.23km, 6:04:41, 7:34
elégetett összkalória (testsúlyra/életkorra): 14.644 kcal
A felkészülés utolsó hónapjainak edzései:
2013 szeptember - 143km
2013 október - 301km
2013 november - 130km
2013 december - 134km
2014 január - 207km
2014 február - 235km
2014 március - 425km
Pár alaptétel, ami nélkül nem sikerült volna:
-sok futás
-még több futás
-ennél is több rutin
-a Klán
-DK Team
-Sorbán doktor
-Marik Sámán
-vazelin, ami a futók legjobb barátja
-Ultraspire Spry, ami nélkül nem tudtam volna munkába/munkából futni
-DK, mert nélküle nem tudtam volna, hogy van Ultraspire Spry
-Nike Structure, meg elég sok egyéb Nike cucc
-Oakley Half Jacket (2006-os széria…)
-Polar RS300X
-banán, répa, alma
-PowerBar - broáf
-ProteinBar (vanília/csoki) - nyami
-sapka mindig legyen rajtad
-kesztyű sem árt
-eső nem akadály, hó nem eső, ahogy a jég sem eső
-hidegben fel kell öltözni, melegben nem kell annyira felöltözni
-kompressziós zokni finom meleg télen, nyáron meg nem ég le a lábad benne
-Ipod shuffle - bár 3 db-ot kinyírtam, de még jobb opciót nem találtam
-Iphone 4 + Runkeeper
-DK csősál
-palacsinta, például mákos, túrós, lekváros, nutellás, kókuszos-csokis
-reggel 6 órakor kelés
-kivéve, amikor reggel 5 órakor kelés
-kevés facebook
-semmi tévé
Főnököm örökérvényű, dogmatikus megállapítása:
“100kg-mal lehetetlen maratont futni.”
