A júniust a tegnapi nyögvenyelős 14 km-emmel szumma 197,5 km-el zártam, ami nem rossz így első hallásra, de ebből több mint 100-at két versenyen nyomtam le. A számokból is látszik, hogy a hónap elég rapszodikus volt – nemcsak futás szempontjából. Az UB után (hű, azóta még csak egy hónap telt el?) kényszerpihenőre küldtem magam másfél hétre, nem volt könnyű itthon szemezi a futócipőmmel, de azt gondolom megérte…. Túl vagyok az első ultrámon Kecskeméten, és egy nyugis hónapnak nézek elébe: július, szabadság, Balaton : remélem sok pihenés és sok futás.
A mai edzésnek is a fentiek, na és persze a zsírégetés jegyében indultam neki, este hatkor. Még elég meleg volt, amit kifejezetten nem szeretek, és 300 méter után egy dologhoz volt igazán kedvem: visszafordulni. Erőt vettem magamon, és felvettem a kocogós („gyök kettő”) sebességet, de valami nem volt jó. Eltartott az 5. km-ig, mire rájöttem, hogy elfelejtettem uzsonnázni, valószínűleg teljesen leeshetett a vércukrom, mert ebéd óta jópár óra eltelt. Szerencsére (ami persze nem szerencse, hanem megfelelő logisztika) vittem magammal a kedvenc szárított mangómból, amit nagyon gyorsan befaltam, és ittam is a szép kék útszéli nyomós kútból (ezek elhelyezkedését már tegnap felderítettem), és mentem tovább…. Nem tudom miért, de még 2-3 km kellett, hogy ki tudjak kapcsolni annyira, hogy teljesen át tudjam magam adni a futásnak. A levegő is kezdett kicsit lehűlni, így szép kényelmesen haladtam (sajnos még mindig nincs meg az új pulzus jeladóm, de 140 körül lehettem, sőt inkább alatta).
Ez volt az első hosszabb randevúm az új LunarGlide-ommal, miután a jó öreg Pegát egy ezressel nyugdíjaztam múlt héten, ő lett az új „kiválasztott”, és főként versenyekre a tesót, a LunarFlyknit-et fogom használni párhuzamosan. Ez utóbbi durván feltörte hátul a sarokcsontomon bőrt, ez egy nagyon könnyű cipő, és mint megtapasztaltam a belső párnázottsága sem olyan, mint a többié. A LunaGlide viszont teljesen jó, nagyon stabil és kényelmes, jóban leszünk :-)
12 km körül ismét ittam egy nyomós kútból, és kocogtam tovább. A gondolataim főként Haruki Murakai könyve (What I Talk About When I Talk About Running) körül forogtak, tegnap este fejeztem be, és nagyon sokszor úgy éreztem, mintha a saját gondolataimat olvasnám. Azt hiszem, ezzel minden hosszútávfutó így lehet… Különösen tetszett, ahogy a nem-futókról gondolkodik: nem akarja őket meggyőzni arról, hogy fussanak, mert ha azt akarnak, előbb vagy utóbb ők is elkezdenek majd futni. Nagyon jó a stílusban ír, és olyan dolgokat mond ki, ami minden amatőr hosszútávfutóban ott van valahol, de nem tudjuk igazán jól megfogalmazni. A könyvben olvasottakon gondolkodtam, miközben az utolsó pár km-emet is letudtam, mindig meglepődöm, hogy a hazaút mennyivel rövidebbnek tűnik – pedig az út ugyanaz és végig tartottam a tempót.
Félmaratonnal kezdtem a júliust, és remélem ez a lendület megmarad, jó lenne ezt a hónapot is 200 km körül zárni.
21,16 km - 2:22:38 (avg 6:44 min/km)
