Na szóval, ideje volt bedobni a mély vízbe a hátit, nem csak egy bejáratós-kocogós tizeskére elvinni. Hosszú futást hétköznapra időzíteni a sötét miatt nem igazán lehet már, de kivettem két nap szabit tanulni (öhm), így fél egy körül megpattantam a prófétáktól egy kis felfrissülésre.
A hátimat jól megpakoltam, annak örömére, hogy végre nem csak egy zsebnyi hely állt a rendelkezésemre.
Szép őszi napsütéses idő volt egész nap, némi felhővel, így rövidgatya-kompressziós zokni és hosszú ujjú, fehér felső volt az öltözet, és miután lecsekkoltam, mit írnak az időjósok, az esődzseki itthon maradt.
A terv 140-150 közötti pulzussal 30 km volt, de indulás után mintegy 500 méterrel már éreztem, hogy ez nem biztos, hogy összejön. Úgy felszaladt 147-re a pulzusom, hogy csak ihaj, pedig kb. gyökkettővel haladtam, szóval a tempóból már nem akartam visszavenni, mert nem terveztem a martfűi Lidl-ben tölteni az éjszakát... (na jó, a csokis banán raktárban kihúztam volna nagy duzzogva). Az első 5 km kínszenvedős volt, a pulzusom értékét meg az is befolyásolhatta, hogy
- a hátamon volt 2 kg cucc,
- én is híztam 2 kg-t októberben,
- tegnap vért adtam, ergo kb. 4,5 dl-vel kevesebb vér vesz részt a sejtjeim oxigénellátásában (vagy mifene, rég volt már biológiaórám, és akkor sem nagyon figyeltem).
Kicsit szenvedős indulás után 8-9 km-nél már teljesen jól éreztem magam, próbáltam legalább 150 alatt tartani a pulzusom, és ittam folyamatosan (még mindig Dűne fíling). Megettem egy almát is, szép lassan elérkeztem Martfűre (a vadbarom kutyát szerencsére csak hallottam, és nem láttam), aztán 15-nél fordultam. A visszaúton is figyeltem a pulzusom, és 5 km-enként engedélyeztem magamnak egy-egy negyed energiaszeletet (a könnyebb fogyaszthatóság miatt már négybe vágva vittem magammal). Rákóczifalván átfutni hosszúnak tűnt, de az utolsó 5 km már semmiség a már megtett 25-höz, így ha szép lassan is, de hazaértem.
Jó kis edzés volt.
30,23 km, 3:25:27 (avg 6:48 min/km, HR 148)
