Az „ultra” latin szó jelentése: azontúl, messze, tovább. A futásban a maratoni, vagyis a 42,195 km feletti távokat nevezik ultrának. Különös világ ez, hiszen az 50-100-200-300 km-es távok mellett a 6-12-24-48 vagy 144 órás versenyeknek már a neve is elrettentő sokak számára.
Sokáig azt sem gondoltam volna, hogy maratont (-okat) fogok futni, nemhogy ennél többet, egyhuzamban… De valami, valamikor bekattant, talán a hosszútávfutásban rejlő kihívás, vagy talán az elszakadás attól a régi gondolattól, hogy én csak „futkározom”… de szeretném magam próbára tenni. Most szombaton így hát nekivágok az első tényleges ultra távú versenyemnek Kecskeméten, az OptiVita Ultrafutó Kupa ottani állomásán indulok 6 órás versenyszámban (ez azt jelenti, hogy 6 órán át fogok körözni egy 1 km-es pályán). Az Ultrabalaton jó "bemelegítés" volt, de az ottani lefutott távom nem „igazi” ultra, mert bár 24 órán belül futottam le, a két rész között jópár óra pihenőm volt.
Szombaton minimum 50 km-t kell teljesítenem ahhoz, hogy megkapjam az „OptiVita Ultrafutó Kupa Ultra Premier” címet, ami elvileg nem lenne hatalmas teljesítmény – ha nem lenne ilyen dögmeleg. Rajt 10.00-kor, tehát pont a legmelegebb időszakban fogunk futni, ami plusz teher a szervezetnek. Ráadásul én nem vagyok egy nyári futó, a nyári-őszi versenyeken sokkal rosszabb eredményeim vannak, mint a téli-tavaszi szezonban, és idén még szokni sem nagyon volt lehetőségem a kánikulát.
Ma lementem 11-kor a 35 fokban, máshogy volt jó. Frissítés, sapka, napszemcsi – alap. Kb. 1 órat futottam, de jó volt abbahagyni, nem látom magam, hogy 6-szor ennyit futok ilyen körülmények között. Talán pár fok lehűlés és egy kis zivatar segítene, de minimum a pályát jó lenne ismerni, lesz-e árnyék, vagy végig a tűző napon leszünk.
Izgatott vagyok, de ugyanakkor várakozással nézek elébe a hétvégének, bár addig várnak még rám kihívások, sőt utána is (pl .a vasárnapi szolgálat).
Alea iacta est.
9,82 km (avg 6:18) – csak ennyire emlékszem, az órám a laktanyában maradt :-)
