A hegyi- és a terepfutás számomra valahogy mindig is ismeretlen és távoli, talán kissé félelmetes fogalmak voltak. Nem is csoda, hiszen alföldi pesti lány vagyok, és mivel a futásba a Margitszigeten illetve Szolnokon szocializálódtam, soha nem éreztem a hegyek-völgyek hívását. Kétszer teljesítettem a Kékes csúcsfutást, és talán terepen egyszer futottam, 4-5 éve Ózdon, egy hegyi versenyen tizenpluszos távot, na az volt eddig az egyetlen olyan pillanat az életemben (miután bevonszoltam magam a célba), amikor azt mondtam, hogy én többet nem hogy terepen, de sehol máshol sem futok… Aztán mégsem így lett, de se hegyre, se terepre nem merészkedtem azóta sem. Nagyon is jók nekem az Alföld végtelen rónái!

Ezek után saját magam számára is érthetetlen, hogy miért vonzott mégis az augusztusi hosszú hétvégére meghirdetett ausztriai alpesi edzőtábor..... Talán az új kihívásokkal való szembekerülés, ami megfogott, ráadásul két tesóm, Feri és Szabi is kedvet kaptak csatlakozni, sőt Szabi felesége, Roni is velünk tartott, így egyben jó kis családi kiruccanásnak néztünk elébe (mint amilyen a Balatonon  is volt).

Ausztriában többször is jártam már, de valahogy eszembe sem jutott eddig, hogy ide nyáron is el lehet jönni. Csodás hegyek között helyezkedik el Prablich, az a pici kis település, ahova a tábort Lőrincz Olivér szervezte. Közös futások, túrázások voltak a programtervben, de én tudtam, hogy a túrázás részét hanyagolni fogom, inkább a hegyi futás újrafelfedezése volt a célom. Tudtam, néhány napon belül itt a következő versenyem, tehát semmiképpen nem szerettem volna túlterhelni magam.

Szombat reggel indultunk, és kora délután érkeztünk meg a Salamandra apartmanházhoz. A már kint lévő csapat éppen túrázni indult, amit én passzoltam (különösen, hogy előző éjjel a New England  Tampa Bay ellen játszott, tehát hajnali fél hatkor tudtam ledőlni egy-másfél órára indulás előtt). Én inkább kora este mentem el egy rövid kis „ismerkedő” szakaszra a hegyek közé. Gondolom mondanom sem kell, sok sík terület nem nagyon van arrafelé, és mivel számomra nagy újdonság volt ez az egész, és féltem, hogy elfutom magam már az első nap, így a pulzusomra hagyatkoztam a tempót illetően. Kellemesen elfáradva érkeztem vissza a szállásra, ahol persze a tesók visszaérkezését követően beindult a Zsigrik híres gasztronómiai tevékenysége… ezt a részt nem részletezném :-D

A vasárnap és a hétfő hasonlóan telt: reggel hat körül keltünk Ferivel, és 7 körül nekiindultunk a hegyeknek (neki kicsit több idő kell felébredni, mint nekem). Ezután egy kis pihi, ejtőzés, kirándulás a közeli tóhoz, főzőcske stb., majd délután 5 körül újabb edzésre mentem, vasárnap Szabival, hétfőn pedig egyedül, amíg a többiek ismét túrázni indultak. Laza tempó, pulzuskontrol, új élmények. Megfogott a hegyi futás újdonsága, és az is szuper volt, hogy a tesókkal futottam, itthon ritkán adódik rá lehetőség. Félszavakból is megértettük egymást, amikor felküzdöttük magunkat egy-egy emelkedőn, kicsit viccelődtünk is a lejtőkön, mégis, el tudtunk merülni a saját magányunkba, nem zavarva meg egymás gondolatait.

A frissítésre oda kellett nagyon figyelni, folyadék és energiaszelet mindig volt nálunk, észrevétlenül vették ki belőlünk a hegyek az erőt… Azt gondolom ésszel, felkészülten indultunk el miden futásra, ez az egyik legfontosabb, nagy tanulság lehet annak, aki nem tartja be ezeket az alapdolgokat.

Akinek tériszonya van, az ne nézzen lefelé :-) a szerpentinen felfelé a hegyoldalra tapadva vicces látvány lehettem, néha csak mászni tudtam, de így is 150 fölött volt a pulzusom, volt olyan kilométer, amit 11 percig tarott leküzdeni.

Az időjárás hétfő estig szinte ugyanolyan meleg és száraz volt, mint itthon, így nem irigyeltem a délelőtt 10-kor kezdődő közös edzések résztvevőit. A reggeli kelés és a napi két edzés után viszont esténként nem kellett senkit álomba ringatni, fél kilenc-kilenc körül már mindannyian ágyban voltunk. Azt sajnálom csak, hogy szerdán reggel már nem mentünk el futni, a 12 fok és a szakadó esőben papírkutyák lettünk, ezért hazaérkezésünket követően ki kellett ugranom egy szigetkörre, ahol csak úgy hasítottam a rekortánon.

Szép volt, jó volt, megyünk jövőre is!

A hegyekben:

2013.08.17.     5,88 km 41:22.81 (avg 7:01 min/km HR: 137)

2013.08.18.     10,66 km 01:16:57 (avg 7:12 min/km HR: 134)

                     8,43 km 01:03:30 (avg 7:32 min/ km a pulzusmérő pánt otthon maradt) itt 500 m szintet futottunk (Szabi mérése szerint)

2013. 08.19.    8,81 km 1:08:29 (avg 8:22 min/km HR:128)

                      6,76 km 56:39:07 (avg 8:22 min/km HR:132)

Összesen:      40,55 km

Még nem jöttem rá, hogy tudom a GPS-emről leszedni, mennyi szintet mentünk, de dolgozom rajta :-D

És újra itthon:

2013. 08.20.    9,27 km 50:30:01 (avg 5:26 min/km HR:154)